Rámjött az alkotótevékenység.
Ami másnak nem jelent sokat, mert jó kis szabadkőműves buddhista impresszionista művész vagyok, és rajtam kívül talán senki sem érti amit csinálok. De nem igazán szokott érdekelni. A lényeg hogy kiadjam magam.
Itt van a multkori haikum:
Vajon más is észrevette-e
Hogy a folyosó
Ska-kockás?
Na jó akkor most elemezzük. Suliban kint ültem a folyosón, mert nem jött a tanárúr. Egyedül. És lestem. És akkor jött a felismerés, hogy a folyosó bizony ska-kockás. Yee.
Ne akarjátok komolyan venni, de ne is vegyétek komolytalanul. Irónia az egész szar. Erről jut eszembe multkori elmélkedésem.
Ha valaki komoly akar lenni, akkor nem lesz komoly, mert csak AKAR lenni, és ez komolytalan. De az emberek akik "komolytalanok" azok is csak komolytalanok AKARNAK lenni, mert szarok. Igazából nincs olyan hogy komoly vagy komolytalan. Igazából semmi sincs.
Ezt meg unokatesóm írta, tetszik:
A hangok hangját keresed
De az érzést nem érezted
A Vágy mérgezi tested
Remény nincs már a szemedben!
Mert egy kötélen lógó
Magát megóvó
Kibaszott bábú vagy
Minden reggel ébredsz
Mily szép így az élet
Nyakad már a hurokban
És szorul egyre jobban!
Mert egy kötélen lógó
Magát megóvó
Kibaszott bábú vagy
Kibaszott bábú!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.